Gondoltam a hivatalos bemutatkozás mellett írok egy személyesebb hangvételű, részletesebb bejegyzést arról, hogy lett belőlem angol tolmács. Az iskolában eredetileg németet tanultam. Mi voltunk az első évfolyam, akiknek már nem volt kötelező az orosz, hanem választhattunk…. német nyelvet. Jól is ment. Különórák, nyelvi táborok után nyelvi versenyen kerültem be a Hunfalvyba, kéttannyelvű osztályba. 15 évesen középfokú nyelvvizsgám volt, az érettségi felsőfokú, külkereskedelmi szakiránnyal kiegészített C típusú nyelvvizsgának felelt meg. Azonban németet mindig csak a nyelvtani szabályok mentén, fogalmazásokkal, tankönyvből tanultam, nem is vált életem szerves részévé, beszélni soha nem tudtam folyékonyan. Most próbálom élesztgetni, általános témákat újra jól értek, de beszélni csak nyögvenyelősen és hibásan tudok… Pedig a Duolingo-n még mindig hasítok 😀

Hogy jött akkor az angol? Második nyelv volt a középiskolámban, de hamar kezdett jobban érdekelni a németnél. Lefordítottam a kedvenc dalaim szövegét (és csalódottan jöttem rá, hogy soknak semmi értelme), és elkezdtem olvasni egy-egy könyvet, amit nem találtam meg magyarul. Először nagyon lassan ment, – egy oldal kb. egy óra -, de egy-két hónap alatt belejöttem, nem kellett már folyamatosan a szótár az olvasáshoz, és olyan ütemben növekedett a szókincsem, ami magolással soha nem ment volna. Azóta is mindenkinek javaslom ezt a módszert, aki nyelvet akar tanulni. A szórend, a nyelv használata a kifejezések úgy ütnek tanyát az ember fejében, hogy szinte észre sem veszi. Kicsit olyan ez, ahogy a kisgyerekek tanulják a nyelvet. Szóval olvastam, értettem, de a beszéddel még mindig hadilábon álltam, nem volt társalgó partnerem.

18 évesen jött egy lehetőség, hogy egy kis csapattal Angliába menjek (szerzetesként, de ez egy másik történet) A tervezett pár hónapból egy év, majd egy évtized lett. Mivel én tudtam a legjobban angolul, én lettem a tolmács, fordító és ügyintéző egy személyben. Ez azzal az előnnyel járt, hogy nagyon hamar folyékonyan ment a beszéd is. Mivel keresztül-kasul bejártuk az Egyesült Királyságot és Írországot is, megszoktam a különféle nyelvjárásokat, nem csak a sztenderd brit kiejtést, de a birminghamiek „Brummie”-ját, a Newcastle-ben beszélt „Geordie”-t, a walesieket és íreket is jól értem – feltéve, hogy nem akarnak direkt kiszúrni velem. Mivel közeli kapcsolatban álltam egy indiai közösséggel, az ő akcentusuk sem okoz problémát. Az angol nyelv annyira részemmé vált, hogy már angolul is gondolkoztam, és a mai napig gyakori, hogy van, ami először angolul fogalmazódik meg bennem.

Itthoni látogatásaink során és hazaköltözésem után rendszeresen vállaltam előadások, majd később online találkozók tolmácsolását a Krisna-völgyi közösségben, ahol akkoriban éltem. Ezt a mai napig nem hagytam abba, de vállalkozásom felépítéséhez is elengedhetetlen volt az angol nyelv, akár egy nemzetközi henna konferencia szervezése, a rendezvényen való konferálás, vagy áruk indiai import volt a tennivaló. Mivel a vállalkozásom kreatív ága a hennafestés köré épül, nagyon szezonális, ezért felmerült bennem, hogy a tolmácsolással is hivatásosan foglalkozzak. A Debreceni Egyetemen tettem általános tolmács és fordító vizsgát, és belevetettem magam a tolmácsolásba.

Ebben a szakmában szeretem, hogy egyszerre kell hasznosítani intellektuális és kreatív képességeimet, azt az összpontosítást, ami időnként olyan „flow” élményé válik, amikor már szinte öntudatlanul törnek fel a megfelelő szavak. Kíváncsi természetem miatt szeretem a sokféle témát, melyekben ismeretekre tehetek szert, és hogy számtalan ember nézőpontjából ismerhetem meg a világot, az utazás és a sok új ismeretség pedig a hab a tortán.

Szakértők szerint a kommunikáció 60-65 %-ban nonverbális, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a pontos tolmácsolás ne csak a szavak szintjén valósuljon meg, hanem a hangulatunk, testbeszédünk is elősegítse a hiteles közvetítést a hallgatóság felé.